Ajánlás
Az elmúlt, közel másfél évszázad során az Osztrák–Magyar Monarchia fegyveres erejéről, illetve a m. kir. Honvédségről seregnyi irodalom látott napvilágot, amelyek java része hadtörténeti, szervezet (intézmény)-történeti munka. A megjelent kiadványok között jóval kevesebb számban találunk a történelem segédtudományai közé sorolt falerisztika, vagyis a kitüntetésekkel, jelvényekkel foglalkozó tudományág művelői által közreadott írásokat. Az elmúlt esztendők során azonban, különösen Hermann Attila tevékenységének köszönhetően az osztrák–magyar haderőben, az I. világháború során viselt gyalogsági és lovassági jelvényekről vehettünk a kezünkbe színvonalas, átfogó ismereteket adó könyveket.
A szerző jelen kötete az osztrák–magyar haderő „legfiatalabb”, a világháború során szervezett elit csapatnemének, a rohamcsapatoknak a jelvényeivel foglalkozik. A rohamcsapatokról, illetve a különféle rohamjelvényekről ugyan már jelentek meg ismertetések, de korántsem teljes részletességgel, persze e kiadványoknak nem is feltétlen csak e téma volt a vizsgálatuk tárgya. Az olvasó most egy olyan könyvet tart a kezében, amely teljes körű képet tár elénk a fellelhető, rohamcsapatokra utaló jelvényekről.
Bevezetésként a szerző a korábbi szakirodalomra támaszkodva bemutatja az osztrák–magyar haderőben 1916 novemberétől szerveződő csapatnem felállításának előzményeit, szervezeti kereteit. A több tucatnyi fennmaradt, valamely rohamalakulathoz köthető jelvény képi megjelenítése mellett, fotók segítségével a jelvények viseléséről is tájékozódhatunk, így bepillantva a gyalogság és a lovasság kötelékében is megszervezett rohamalakulatok mindennapjaiba. Mindezeken felül sok esetben az adott jelvény készítésére vonatkozó dokumentumokkal is megismerkedhetünk, és természetesen nem marad el a górcső alá vett jelvény pontos, szakszerű leírása sem. A rohamcsapatok tagjainak, a „rohamistáknak” a halált megvető bátorságára utaló jelkép, a halálfej szinte az összes jelvényen feltűnik, de fellelhetjük a rohamsisakot vagy a rohamcsapatoknál széles körben alkalmazott kézigránátot is. A világháború utolsó két esztendejében ezek a jelképek oly népszerűvé váltak, hogy e motívumok más alakulatok jelvényeiben is felbukkanhattak. Végezetül a szerző ezekkel a jelvényekkel is megismertet bennünket.
A rohamcsapatjelvények sokszínűségének talán az az oka, hogy egységes jelvény elkészítésére, rendszeresítésére nem került sor. Ennek köszönhetően Hermann Attila szakszerű, de közérthető munkáját nemcsak a szakemberek forgathatják haszonnal, de a gazdagon illusztrált kötet a hadtörténelem iránt fogékony nagyközönség számára is vonzó lehet. Ebben bízva ajánlom e könyvet a hadtörténelem, kiváltképpen a különleges rendeltetésű csapatok iránt érdekelők figyelmébe.
Dr. Kiss Gábor őrnagy
a Hadtörténelmi Levéltár vezetője
A könyv az NKA támogatásával valósult meg!